Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

A nagy klónozás mustra

Tavaly, egészen pontosan január 15-én a Food and Drug Administration (az amerikai élelmiszer és gyógyszer vizsgálati- és engedélyeztetési szerv) hivatalosan is  biztonságosnak, azaz emberi fogyasztásra alkalmasnak minősítette a klónozott szarvasmarhából, kecskéből származó hús és tej, valamint a klónozott sertésből származó hústermékek fogyasztását. Ezzel együtt elismerték, hogy a klónozott állatokból származó élelmiszer készítmények ugyanolyan biztonságosak, mint a hagyományos tenyésztésű állatokból készítettek. Az FDA szerint arra azonban nem állt megfelelő információ a rendelkezésére, hogy ugyanezt a tényt más állatfajtákra is megállapítsa, továbbá az FDA nem látja szükségesnek feltüntetni a klónozott állatból származás tényét a címkézés során. Ezenkívül fontos megemlíteni, hogy mindezen szabályok elfogadásra kerültek az Európai Uniós országokban, illetve Japánban is. A Rauters nemrégiben megjelent: Welcome to the Clone Farm - című cikke apropóján most nézzük meg mi is az a klónozás pontosan! Mi a jó benne? Biztonságos? És egyébként is...

Mi is az a klónozás?

Tegyük mindezt azért is, mert tisztán látni ezt a témát jó, és mert talán a jövőnkben egyre nagyobb területen lesz elterjedt és bevett szokás. Sokan a klónozásra úgy tekintenek, mint valami természetellenesre és sajnos sokan a vallást is belekeverik mindebbe.

Alapjában véve ha klónozásról beszélünk csak általánosságban tesszük mindezt, hiszen több típusa létezik. Így beszélhetünk természetes- valamint mesterséges klónokról. Nukleáris transzfer (maganyag-átviteli) technológiával létrehozott- és végül embrióosztási technológiával előállított klónokról.

A klón valójában az adott anyaszervezet genetikai állományának hiánytalanul való átörökítése az utódszervezetbe ivaros folyamat nélkül. Mivel az apai és anyai gének nem keveredtek, a spontán mutációs rátától eltekintve az utód fizikailag tökéletesen meg fog egyezni az anyával.

A klónozás kezdeti lépései az ember anyaméhbeli embrionális életéhez vezetnek vissza, egészen pontosan az őssejtekhez. Az őssejtek különlegessége, hogy életük végéig osztódni képes állapotban vannak, valamint gyakorlatilag bármilyen sejtté, szövetté, így szervvé képesek differenciálódni. Amikor a megtermékenyített petesejt (első őssejt) megkezdi működését, még a szervezet bármely sejttípusává képes átalakulni (ekkor totipotens), később az osztódások következtében fokozatosan elveszti ezen tulajdonságát. A zigóta pár órán belül osztódni kezd, az utódsejtek pedig a nyolcsejtes állapotig megőrzik totipotens jellegüket. Az egypetéjű ikrek is ebben a stádiumban alakulnak ki. A kétsejtes zigóta kisebb hiba következtében kettéválik és a két külön totipotens sejt immár önállóan fejlődik.

http://www.soskaritas.hu/uploads/pictures/1_embrio1.jpeg

A nyolc őssejt további osztódása után a differenciálódás következik. Néhány nap múlva hólyagcsíra, azaz blastula alakul ki, melyben már jól látható az embriócsomó. Az embriócsomó - a leendő magzat - sejtjeit már nem nevezhetjük totipotensnek, mivel a külső, kiegészítő sejteket már nem képesek létrehozni, ezen kívül azonban minden egyéb más testi sejtünket igen, ezeket a sejteket nevezzük pluripotens sejteknek.

Újabb pár nap elteltével az embrió már elkötelezett, azaz multipotens sejtekkel rendelkezik, mely sejtek csak meghatározott típusú sejtekké alakulhatnak át csupán. Ilyen sejtek a csontvelőben található vérképző őssejtek, melyekből vérünk bármely alakos eleme kialakulhat.

És akkor következzenek a különböző klónozási technikák.

A természetes- és mesterséges klónok

Ha klónokat keresünk, nem kell messze mennünk. A testünket felépítő sejtek milliárdjai is ha úgy tetszik klónok. A sejtek osztódásukat tekintve két csoportba sorolhatók: mitózissal- illetve meiózissal osztódók. Testi sejtjeink számtartó (ivartalan) azaz mitotikus módon osztódnak. Így elmondható tehát, hogy minden testi sejtünk azon sejt klónja, amely a petesejt és a hímivarsejt egyesülése következtében alakult ki a megtermékenyítéskor. A biológiában a mitózis azt a folyamatot jelenti, mely során a sejt két egyenlő utódsejtbe választja megkettőződött genomját, eredményül pedig két, genetikai állományukat tekintve megegyező sejtet kapunk. Természetes klónokat fejlettebb szinten is találhatunk, még a teljes organizmusok közt is: az egypetéjű ikrek is egymás pontos másolatai.

File:Major events in mitosis.svg

A mitózis folyamata

Elkalandozva az állatok és növények világába szép számmal találhatunk klónokat. A baktériumok, egysejtű növények, állatok, gombák alapjában véve ivartalan úton szaporodnak, és csak időnként történik ivaros szaporodás, akkor is csak a genetikai állomány "felfrissítése" céljából. Ugyan így ivartalan szaporodásnak tekintető a növények vegetatív szerveikkel történő szaporodása, vagy éppen a medúzák bimbózása is.

Eddig tehát a természetes klónozás és a természetes klónok. Mesterséges klónozás esetén beszélhetünk molekuláris,- sejt,- és végül teljes organizmus klónozásról.

  1. Molekuláris klónozás: ebben az esetben teljes molekulák klónozásáról van szó. Ilyen például egy DNS-szál megsokszorosítása, felszaporítása. Ezt az eljárást használják DNS-ek vizsgálatakor vagy éppen génterápiás eljárások kutatása alatt. A génterápia során egy vektor (hordozó) segítségével juttatnak géneket a célsejtbe. Beépülésük után megkezdődhet róluk a fehérjeképződés, azaz kifejeződnek. Hasonló elven működnek a retrovírusok is.
  2. Sejtklónozás: sejtek tenyésztése laboratóriumi körülmények között, ezek az úgynevezett sejtkultúrák. Ezeknek a tenyészeteknek minden sejtje megegyezik a másikkal, eltekintve a lehetséges mutációktól.
  3. Teljes, többsejtű organizmus klónozás: két módon lehet többsejtű élőlényeket klónozni. Ezek a: nukleáris transzfer (maganyag-átviteli) és az embrióosztási (embriófelezési) technológiák.

A nukleáris transzfer eljárás

http://epa.oszk.hu/00600/00691/00002/solti03.jpgNukleáris transzferrel keletkezett Dolly is 1997-ben, az első klónozott emlős. Ha emlékezünk még rá, tudjuk, hogy nem kis vihart kavart. A folyamat a következő:

  1. A lemásolni kívánt egyed testi-, azaz már teljes mértékben differenciálódott sejtjét megfosztják sejtmagjától, így teljes genetikai állományától. Igen ám de a mitokondriális DNS még a sejtben marad, ami talán fontos lehet. Lásd a későbbiekben!
  2. A magot (benne a genetikai állománnyal) egy szintén magtalan petesejtbe ültetik, azaz egyesülésre kényszerítik vele, elektromos áram segítségével.
  3. A donor testi sejtjének - más környezetbe kerülve - megáll az ún. biológiai órája. Az anyaméhbeli differenciálódás ellenére minden egyes közönséges testi sejt is hordozza mindazt az információt és képességet, amit egy totipotens őssejt, csak egy egyelőre felderítetlen mechanizmus következtében ez rejtve marad a sejt egész élete során. Most azonban a kapott örökítő anyag specializált működése (hiszen a sejt csak azokat a géneket használta eddig, amik feladatának ellátásához szükségesek voltak) megszűnik, és a zigóta osztódni kezd.
  4. Az ilyen módon ivartalanul megtermékenyített petesejtet behelyezik a béranya méhébe, és innentől elvileg normális lefolyású terhesség következik, amelyből világra jöhet a donor tökéletes klónja. Elvben. Azért csak elvben, mert az 1. pontban említett mitokondriális DNS a magtalan petesejtben még megtalálható, azonban nem tudni ez befolyásol-e egyáltalán valamit és, ha igen akkor pontosan mit.

Az első kiméra (azaz a petesejt faktorok által többszörösen génmanipulált ember) már meg is született.

Az embrióosztási (embriófelezési) technológia

Az embrióosztási (embriófelezési) technológia az előzővel ellentétben már rutinszerűen használt eljárás háziállatok esetében. Minden ilyen eljárás lényege a jó és hasznos tulajdonságok továbbörökítése, de pontosabban a sokszorosítása. Így például egy jó tejhozammal rendelkező egyed klónozása. Így minden egyed - várhatóan - jó tejhozamú lesz, ami a világban jelen tapasztalható élelmezési gondok ellen hatásos megoldásnak látszik.

Hasonlóan az egypetéjű ikrek szaporodásához itt szintén a nyolc totipotens őssejtet mesterségesen elválasztják egymástól, ezáltal nyolc genetikailag ugyanolyan utódot hozva létre. A módszer mégsem nevezhető klónozásnak, hiszen ezek az utódok nem a szüleikkel, hanem főleg egymással azonosak. A módszer tehát nem mondható olyan "igazi" klónozásnak, mint amivel például a Dolly nevű bárány készült. Maguk a kutatók is "mesterséges ikerkészítésnek" nevezik ezt a technológiát, amelyet már főemlősök esetében is sikerrel alkalmaztak.

A jelen

Dolly the sheep, whose creator has now abandoned cloning.Ha a klónozást egy kalap alá vesszük nem mondható el róla, hogy ma gyakorlatilag előállítson egy teljes emberi klónt, noha elvben semmi sem akadályozná. Állatok reproduktív klónozásánál mintegy 2%-ban alakultak ki embriók, tehát még nem rendelkezünk megbízható technikával a nukleáris transzferhez. (A híres klón-bárány, Dolly pontosan 227-szerre sikerült). Az embrióosztási technika sem tud jobb eredményeket felmutatni, 107 darab nyolcsejtes zigótából - melyről csak 368 embriót sikerült előállítani - mindössze egy végződött sikeres szüléssel.

További aggodalomra adhat okot az ún. telomerek hiánya is. Az idei Orvosi-élettani Nobel-díjat is a telomerek és a telomeráz enzim kutatásáért ítélték oda. Itt arról van szó, hogy minden sejtünkben megtalálható a ránk jellemző teljes genetikai állományunk. A kromoszómákba felcsavarodott DNS-szálak végeiken tartalmaznak egy-egy látszólag "hasztalan", azaz semmit sem kódoló DNS-szakaszt. Ezek azonban arra hivatottak, hogy megvédjék a DNS-t az osztódás során bekövetkező esetleges károsodásoktól, ha ezek a telomer régiók "elfogynak" a sejtben bekövetkezik az apoptózis, azaz a programozott, természetes sejthalál.

A probléma pont ez, ugyanis klónozás esetén differenciálódott, testi sejtekből történik a szaporítás, melyek már túl eshettek "pár" sejtosztódáson, így DNS-ük telomer régiói rövidültek, ebből következően: kevesebb ideig védenek már. Így félő a károsodás bekövetkezése.

Sajnos az élettartam rövidülésén kívül még további veszélyek is fennállnak. Egy klónozott organizmus számára különlegesen nagy például a kóros sejtburjánzások (így a ráké is) kockázata, valamint számos egyéb veszélyes az egyedre halálos fenyegetést jelentő elváltozás. Mindemellett természetesen ott van az etikai kérdés is.

Etikai kérdés többek közt azért is, mert a klónozni kívánt őssejteket, az erre a célra létrehozott embriókból nyerik. Vetődik tehát fel a kérdés, hogy el lehet-e  pusztítani egy még meg nem született embert azért, hogy esetleg más embert mentsünk meg? Mit nevezhetünk teljes emberi lénynek? A reproduktív klónozásoknál mi lesz a maradék közel 98%-nyi embrióval, akik még világra sem jönnek? Mi lenne, ha a kezdeti emberi klón kísérletek alkalmával torz, beteg emberek születnének, mindez azért, mert mi emberek nagyravágyóak vagyunk és technológiailag is készen állunk rá? Nagyravágyás-e egy szerv létrehozása, amivel egy élő ember életét lehetne megmenteni, vagy egy fiatalon gyermeküket elvesztett házaspár kérése, hogy "szülessen meg megint" elvesztett gyerekük? Nem könnyű kérdések.

A katolikus egyház a következőképpen ítéli meg a helyzetet (Dignitas personae – az embrió személyi méltóságának védelmében):

A lombikban történő megtermékenyítésnél közismerten nagy a „feláldozott embriók” száma: nem mindegyiket ültetik be az anyaméhbe, hanem vagy megsemmisítik, vagy lefagyasztva tárolják. Ehhez társulhat még egyfajta előzetes szelekció is az előállított embriók között. Mindegyik esetben a házastársi szeretetet kifejező aktus helyébe egy technikai eljárás lép, ahol az embrió is csak eszköz, aminek elvesztését tudatosan vállalják. Pedig – mutat rá a dokumentum – más területen egyetlen ilyen súlyos következményekkel járó orvosi beavatkozást sem tartanak szakmailag és etikailag elfogadhatónak. Hasonló megítélés alá esik a sejtplazmába történő spermiuminjekció (ICSI) is, ahol ugyancsak meghatározónak bizonyul a „technika uralma az emberi személy eredete és sorsa felett”.

Az embriók lefagyasztása (kriokonzerválás) összeegyeztethetetlen a személy méltóságával: általa emberi lények vannak életveszélynek vagy súlyos egészségkárosodás veszélyének kitéve. Alapvetően eszközként kezelik őket, amikor esetleges későbbi „felhasználás” szándékával mesterségesen „előállítják” az embriókat. Az egyház tehát ezen eljárás megszüntetését szorgalmazza. Már csak azért is, mert a már meglevő lefagyasztott embriók tömegeit illetően sajnos nincsen erkölcsi szempontból elfogadható kiút. Minden felmerült megoldás (megsemmisítésük, „örökbefogadásuk” vagy más szülők általi kihordásuk, kísérleti célokra történő felhasználásuk) további erkölcsi aggályokat vet fel, így – állapítja meg az utasítás – ezen elhagyott („árva”) embriók esetében lényegében orvosolhatatlan helyzettel szembesülünk. Az egyedüli petesejt lefagyasztása viszont nem önmagában erkölcstelen, hanem a mesterséges megtermékenyítés során történő későbbi felhasználásának módja válik azzá.

forrás: innen

A társadalom reakciója egyelőre még egyértelmű: a megkérdezettek 90%-a klónozás ellen van. Még élénken itt él bennünk Auschwitz, félünk az eugenikától. A "természetes kiválasztódás" pénz kérdése lesz csupán, a gazdag utód nem csak neveltetésénél fogva lesz különb kevésbé szerencsésebb társainál, hanem génjeinek minőségénél fogva is (az eljárás költsége a jelenlegi körülmények között kb. 50.000 USD, a tudósok úgy számítják, hogy mire a klónozás már rutinszerűvé fog válni, ez az összeg "mindössze" 20.000 USD-ra fog lecsökkenni - ma egy lombikbébi ára).

A klónozás azonban a tudomány jelenlegi állása alapján egyáltalán nem a reproduktív klónozásról szól, sokkal inkább az őssejtklónozásról és a génterápiáról. Ezzel, mint említettem új szerveket lehetne előállítani, így emberek tízezreit megmenteni. Ezek a szervek, mivel a recipiens genetikai állományát tartalmaznák, nem lökődnének ki, így a sikeres transzplantáció elvi esélye jelentősen megnőne. A probléma az embrionális őssejtek beszerzésével van, mivel a sejtkultúra kitenyésztéséhez óhatatlanul szükség van egy emberi embriókezdemény sejtjeire - azaz "leendő embereket" kellene elpusztítani

Botrányok, szabályok, előrelépések

Jelenleg a világon mindennemű klónzásra irányuló kutatás be van tiltva. Az első botrány 2001-ben tört ki az Egyesült Államokbeli Kelet-Virginai Orvosi Egyetem Jones Intézetében. Kiderült ugyanis, hogy azzal a céllal készítettek mesterséges megtermékenyítéssel zigótákat, hogy totipoitens őssejtejeiket kísérleteikhez használhassák fel. Amerikában kitört az ún. őssejt-háború, aminek George Bush vetett véget. Pár nappal később azonban kutató nyomás hatására módosították a tiltó rendeletet: engedélyezte az őssejt kísérleteket, azzal a feltétellel, hogy nem tenyésztenek ki külön erre a célra emberi embriókat és a "hulladék" őssejt-kultúrákat nem engedik tovább fejlődni egészen az embrionális állapotig.

Mindehhez tudnunk kell, hogy az őssejtkultúrák tanulmányozás rendkívül fonrtos az orvostudomány számára. Egyfelől közelebb juthatuk az anyaméhbeli fejlődésünk ezen szakaszának megértéshez, másfelől ahhoz, hogy megértsük miképpen zajlik le egy sejt differenciálódása, így a jövőben például biztonságosan tudunk majd szívinfarktusban elhalt szívizomnsejteket növeszteni. A gyóygszerkísérletek is könnyebbé és biztosnágosabbá válnának. És még sorolhatnám.

Az őssejt-kutatás egyik nagy célkitűzése - és egyben kérdése is - a halhatatlan sejtvonalak kitenyésztése. Ezekben a sejtekben hatástalanítanák az ún. terminátor géneket, melyek a telomérákhoz hasonlóan a sejtosztódást és a sejt élettartamát szabályozzák. Ezek a gének kiiktatódnak a sejtburjánzásoknál is, pontosan ezért lesznek örökéletűek például a rákos sejtek is. De miért ne lehetne halhatatlanná tenni egy egészségesen működő sejtet? Soha el nem kopó szöveteket, szerveket hozhatnánk létre, előbb-utóbb talán eljutnánk a halhatatlan emberig is.

2001 szeptemberében született meg az áttörésnek számító eredmény az őssejt-biológiában: A világon legelőször sikerült embrionális totipotens őssejteket vérképző sejtekké fejleszteni az amerikai Wisconsin Egyetemen. A sejtek olyan speciális kémiai anyagokat kezdtek termelni, amelyek kifejezetten jellemzőek a vérképző sejtekre, ezeket a sajátságos előállított anyagokat biokémiai markereknek hívjuk. Ezekből a vérképző sejtekből még további kutatások és kísérletek folyamán kialakítható az emberi vér mindhárom sejttípusa: a vérlemezkék, a vörösvérsejtek és a fehérvérsejtek.

A képző őssejteket vegyes sejtkultúrákban szaporították, azaz más testi sejtekkel, sőt még állati (egér) sejtekkel is vegyítették őket. Ezek a sejtek a megfigyelések szerint pozitívan befolyásolják az őssejtek növekedési faktorait, ám a pontos folyamat ma még nem tisztázott.

Az Egyesült Államokban lezajlott őssejt-háború, és az őssejt kutatás egészében véve eltörpül egy hírneves olasz embriológus, Dr. Severino Antinori 2001 augusztusában tett bejelentése mellett: a professzor emberi, reproduktív célú klónozást akar elvégezni kétszáz önkéntes páron. Antinori a több száz sikeres egérkísérlet alapján úgy véli, az orvostudomány már rendelkezik megfelelően biztonságos technikával az ember klónozásához.

Az olasz embriológus vezette tudóscsoport elmondta, hogy ezzel a kísérlettel nem csupán kutatásaik alátámasztása és igazolása a cél, hanem a segítségnyújtás is. Az eljárás olyan embereknek teszi lehetővé génjeik továbbörökítését, akik egyébként nem képesek erre, de szeretnének gyermeket vállalni - idegen genetikai állomány felhasználása nélkül. A párokban a női petesejt normálisan működik, ám a férfi hímivarsejtek valamilyen mutációs okból nem tudnak eljutni a petesejthez, vagy pedig egyáltalán nincsenek.

A négyszáz ember kiválasztása a Föld különböző országaiból előttünk ismeretlen szisztéma szerint történt. A párok mind húszas éveik végén, harmincas éveik elején járnak. Antinori mindössze annyit árult el, hogy nem vállalt el olyan házaspárokat, akik már elveszítették egy gyereküket, továbbá kizárta az egyedülálló asszonyokat is. Az MTI becslései szerint Antiorihoz kb. 700 pár jelentkezett klónozásra.

A kísérlet Antinori olaszországi magánklinikáján folyt volna, de az Európai Unió Tanácsa (a szavazásnál egyértelmű többséggel) betiltott mindennemű klónozási tevékenységet a területén. Az "úttörő" Antinorit egyetlen ország sem fogadta be, így a csoport végül egy, a Földközi-tenger nemzetközi vizein úszó laboratóriumba, egy óriási hajóra költözött, ahol azóta is folynak a kísérletek, a sajtó és a média teljes kizárásával

 

A Clonaid nevű magáncég már bejelentette, hogy az emberi reproduktív klónozás területén már túl vannak bizonyos előrelépéseken. [forrás]

 

 

Add to Google

Bookmark and Share

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz
Oppenheim szólj hozzá

A bejegyzés trackback címe:

http://biokemia.blog.hu/api/trackback/id/tr741542086

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.